2026. szeptember 14-én az alábbi közérdekű adatkéréssel fordultam az összes kormányhivatalhoz az országban: „Kérem, hogy közérdekű adatkérés keretében válasz e-mailben küldje meg az alábbi kérdésre adott válaszát: az adatkérés napján (2026. 09. 14.) hány főről van tudomásuk a kormányhivatal állományából, aki ellen folyamatban lévő büntetőeljárás zajlik? Amennyiben egy állományba tartozó nem jelzi, hogy ellene büntetőeljárás van folyamatban, mi annak a következménye? Fegyelmi eljárás vagy azonnali felmentés?” A határidő lejárta napjáig 14 kormányhivatal válaszolt: Budapest Főváros Kormányhivatala (továbbiakban: BFKH), Csongrád-Csanád Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: CSCSVKH), Zala Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: ZVKH), Győr-Moson-Sopron Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: GYMSVKH), Bács-Kiskun Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: BKVKH), Heves Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: HVKH), Veszprém Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: VeVKH), Baranya Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: BaVKH), Hajdú-Bihar Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: HBVKH), Tolna Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: TVKH), Békés Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: BéVKH), Vas Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: VaVKH), Nógrád Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: NVKH) és Komárom-Esztergom Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: KEVKH). 2026. szeptember 29-ig, a határidő utolsó napjáig nem érkezett válasz 6 kormányhivataltól: Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: BAZVKH), Fejér Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: FVKH), Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: JNSZVKH), Pest Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: PVKH), Somogy Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: SVKH) és Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye Kormányhivatala (továbbiakban: SZSZBVKH) – és nem is jelezték, hogy határidőhosszabbításra van szükségük. Első pillantásra a legaggályosabb választ VeVKH adta, amely szerint egy volt (!) beosztottjuk ellen zajlik büntetőeljárás, továbbá CSCSVKH, ahol jelenleg 2 fő ellen zajlik büntetőeljárás. A többi válaszoló kormányhivatal (KEVKH kivételével) azt válaszolta, hogy nyilvántartásaik szerint nem folyik jelenleg egyetlen beosztottjuk ellen sem büntetőeljárás. Ugyanezekkel a kérdésekkel közérdekű adatkéréssel fordultam az összes járási hivatalhoz is 2026. szeptember 21-én, melyek válaszadási határideje jelen cikk írásának idején még nem telt le (így tehát egy következőben fogom feldolgozni), az viszont már most látszik, hogy az időközben beérkező válaszok között többen azt válaszolták, hogy mivel tudomásuk van arról, hogy szeptember 14-én megkerestem a kormányhivatalt és választ is kaptam, válaszuk hasonlóan nemleges a kormányhivatal válaszához, ami nyilvánvalóan aggályos: a járási hivatal miért és kitől értesül arról, hogy én a kormányhivatalt már megkerestem korábban? (Eme tudásbeli hiányosságomra a cikk későbbi része ad választ).
A kormányhivatalok joggyakorlata tehát a bűnügyi személyes adatok kiadhatóságát illetően nem egységes, legalább három fő irányzat képviselteti magát: 1. az adat nem adható ki 2. az adat kiadható 3. ha jelenleg „nincs ilyen adat”, azt saját nyilvántartás (vagy annak hiánya) vagy más ok miatt válaszolták. Melyik a helyes joggyakorlat? Jelen cikk ennek kiderítését célozza, vagy legalábbis közelebb visz ahhoz a metódushoz, amellyel ezt a típusú adathalmazt érdemes kezelni. Tisztázandó egyfelől, hogy a bűnügyi személyes adat mikor adható ki közérdekű adatkérésben és mikor kell megtagadni a válaszadást, illetve hogy a puszta létszám megjelölése bűnügyi személyes adat-e annak figyelembevételével, hogy egy kislétszámú járási hivatal esetén összevetve a járásban megjelent újságcikkeket például könnyen beazonosítható a büntetőeljárás hatálya alatt álló személy akkor is, ha a járási hivatal nem adta ki a nevét, de mondjuk a helyi sajtóban megjelent, hogy „megbukott a hatósági állatorvos a kutyaszaporítóipart kiszolgáló biankó kisállatútlevelezésével”
Első kiindulópontunk az lehet, hogy a közérdekű adatkérésre adandó válasz személyes adatnak minősül-e. Ha igen, az Infotv. 26. § szerinti közérdekű adatigénylés főszabálya nem alkalmazható rá, ha az összesített létszám nem személyes adat, akkor kiadható. De rögtön ezt a megállapításomat is árnyalom, hiszen egy anonim létszámadat is teljesen más következtetésekre (és azonosíthatóságra) ad lehetőséget egy nagylétszámú hivatalnál mint egy kislétszámúnál – főleg ha a sajtóban például egy speciális szakterületet érintő újságcikkek jelentek meg korábban. Az Infotv. 3. § 2. pontja szerint személyes adat az érintettre vonatkozó bármely információ, az „érintett” pedig az azonosított vagy azonosítható természetes személy. Az Infotv. 3. § 5. pontja ezzel szemben kifejezetten kizárja a személyes adatot a közérdekű adat fogalmából. „A kormányhivatal állományából jelenleg 2 fő ellen folyik büntetőeljárás” típusú válaszadás jogi státusza tehát elválaszthatatlan attól értelmezésem szerint, hogy mekkora a szervezet: nagylétszámú szervezetnél, ahol két személy semmilyen ésszerű módon nem azonosítható lehet anonim, nem személyes adat, kislétszámú szervnél például nyilvános újságcikkekkel vagy más nyilvános információkkal kombinálva lehet azonosítható érintettekre vonatkozó személyes adat. A GDPR preambulumának 26. pontja kifejezetten előírja, hogy az azonosíthatóságnál minden ésszerűen valószínűen felhasználható eszközt figyelembe kell venni, és nemcsak azt, hogy maga az adatkezelő rendelkezik-e minden azonosító adattal. Az olyan objektív tényezőket is figyelembe kell venni, mint az azonosítás költsége és időigénye. Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata (pl. Nowak-ügy, Breyer-ügy) ugyanezt az irányt erősíti: nem szükséges, hogy az azonosításhoz szükséges valamennyi információ ugyanazon személy kezében legyen, az információ személyes adat lehet akkor is, ha más információval összekapcsolva azonosíthatóvá válik az érintett. Ha tehát egy járásban egyetlen hatósági állatorvos dolgozik, és a helyi sajtó korábban megírta, hogy „a járás hatósági állatorvos ellen büntetőeljárás indult”, én pedig azt kérdem a járási hivataltól, hogy hány állományban lévő személy ellen folyik büntetőeljárás, akkor az „egy fő ellen” válasz az adott személy büntetőeljárás alá vonásának hivatalos megerősítése, így már nem egyszerű statisztikai adat. Az Európai Adatvédelmi Testület 2/2026. iránymutatása, illetve a 29-es Munkacsoport egy véleménye is három releváns kockázatot emel ki: singling out (egy személy elkülöníthetővé válása), linkability (különböző adatforrások összekapcsolhatósága) és inference (egy személyre vonatkozó információ kikövetkeztethetősége). Vagyis értelmezésem szerint a név hiánya önmagában nem teszi az adatot anonimmá.
Az Infotv. 3. § 4. pontja szerint a bűnügyi személyes adat olyan, büntetőeljárással összefüggő, az érintettel kapcsolatba hozható személyes adat, amely a büntetőeljárás lefolytatására vagy felderítésére jogosult szerveknél, illetve a büntetés-végrehajtásnál keletkezett, valamint a büntetett előéletre vonatkozó adat. A GDPR 10. cikke szerint viszont a bűncselekményekhez és büntetőítéletekhez kapcsolódó személyes adatok kezelése csak hatósági ellenőrzés mellett, vagy megfelelő garanciákat biztosító uniós vagy tagállami jog alapján lehetséges. A kormányhivatali HR-nél lévő információ tehát nem az Infotv. szerinti bűnügyi személyes adat, hiszen nem a büntetőeljárást folytató szervnél keletkezett, viszont a GDPR szerinti személyes adat, és a GDPR 10. cikkének hatálya alá tartozó, bűncselekményekhez kapcsolódó adat lehet. Cikkem címválasztása is korrigálandó tétel lett az eddig fejtegetettek alapján. A NAIH 2025. évi beszámolója azt hangsúlyozza, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárások adatai kapcsán az Infotv. 27. § (2) c) pontja szerinti korlátozás elsősorban az eljárást lefolytató szervek által kezelt, eljárással kapcsolatos adatoknál releváns. Ha ez igaz, akkor KEVKH válasza sem elfogadható, hiszen alá kellett volna támasztania, hogy egy számadat (amennyiben van az állományban ilyen személy) miért lehetne azonosítható.
Korábbi sarkos véleményemet („büntetőeljárással kapcsolatos adat nem adható ki közérdekű adatigénylésre”) árnyalta a kutatásaim során megismert joggyakorlat. A Kúria álláspontja szerint önmagában az, hogy egy közérdekű adatot tartalmazó dokumentumot a nyomozó hatóság bekért és így büntetőeljárási irat részévé vált, nem teszi automatikusan megtagadhatóvá az adat kiadását, a korlátozást konkrétan igazolni kell. Ugyanezt a NAIH 2025-ös beszámolója is megerősíti: az Infotv. 27. § (2) c) pontjára – a bűncselekmények üldözése vagy megelőzése érdekében – nem lehet általános biankó megtagadási okként hivatkozni, a NAIH szerint e körben elsősorban az eljárásokat lefolytató szervek hivatkozhatnak erre jogszabályi feltételek fennállása esetén. Ez azonban nem jelenti azt sem, hogy a kormányhivatalnak egy munkatárs büntetőeljárásának tényét közölnie kellene: ha ugyanis a válasz maga egy azonosítható természetes személyre vonatkozó adat, akkor már az Infotv. 3. § 5. pontja miatt nem közérdekű adat. Az adott válaszok típusait tekintve tehát a KEVKH válaszmegtagadása részben helyes lehet, de támadható a biankó megtagadási ok miatt, amelyet nem töltöttek ki tartalommal, melynek során a „bűnügyi személyes adat nem képezheti közérdekű adatkérés tárgyát” állítástól el kellett volna jutni addig, hogy a kért létszámadat személyes adat-e, ha azonosítható személyhez kapcsolható, akkor az nem közérdekű adat, ha nem azonosítható, akkor viszont lehet közérdekű adat. Mindezt az adatkezelőnek az adott szervezetre és az adott adatigényre tekintettel kell megítélnie. KEVKH esetében tehát maga a válasz lehet helyes, de az indokolás helytelen.
VeVKH által adott volt munkatársra vonatkozó válasz a legaggályosabb, hiszen nem a feltett kérdésre válaszol („az adatkérés napján hány főről van tudomásuk a kormányhivatal állományából”) így az erre adott válasszal („egy volt munkatárs ellen büntetőeljárás van folyamatban”) két fő aggály merül fel: olyan személy adatát közölték, akire az adatigény nem vonatkozott, és mivel egy konkrét volt munkatárs büntetőeljárásának ténye személyes adat, a GDPR 10. cikke az ilyen adat kezelését külön feltételekhez köti, itt az adatkezelésnek nem volt megfelelő jogalapja. A GDPR 5. cikk szerinti célhoz kötöttség és adattakarékosság is hiányzik: a kérdés megválaszolásához nem volt szükség a közölt információra. Egy távozó beosztott ráadásul akár kis- akár nagylétszámú szervezetről beszélünk, mindig jóval könnyebben azonosítható, mint az ott állományban maradottak. A NAIH 2025-ös beszámolója maga is hangsúlyozza az adattakarékosságot olyan esetben, amikor egy adatközlés során a büntetőügyhöz kapcsolódó személyes információk közül csak az azonosításhoz szükséges adatok közölhetők. Lehetséges persze, hogy VeVKH úgy értette a „volt” beosztott kijelentést, hogy az adatkérés napján még a kormányhivatal állományában volt és azután szűnt meg a jogviszonya, akár pont a büntetőeljárásra tekintettel – ezt akkor viszont pontosítania kellett volna a válaszadásban, mert ha nem erre a verzióra gondolt, akkor az adatkezelésnek már nincs jogalapja.
CSCSVKH által közölt „2 fő ellen folyik büntetőeljárás válasz) esetében az a kérdés, hogy ez a két személy azonosítható lehet-e számomra ésszerűen elérhető eszközökkel? Nagylétszámú hivatalnál biztosan nem, de kislétszámú hivatalnál, vagy a helyi regionális sajtó által közölt hírek esetén vagy már korábbi információk alapján tudható, hogy ki lehet az a két személy, így az adat egyáltalán nem anonim. A GDPR az azonosíthatóságnál kifejezetten számol azzal, hogy az azonosításhoz más személy vagy más információ is felhasználható, ezért CSCSVKH válasza elemzésekor természetesen nem az a fő dilemma, hogy nincs megnevezve a két személy, hanem az a fő dilemma, hogy egyébként azonosíthatóak-e. Ha igen, akkor a két személy büntetőeljárására vonatkozó információközlés adatvédelmileg aggályos.
Több kormányhivatal „nyilvántartásaink szerint jelenleg nincs olyan állományunkban lévő személy, aki ellen büntetőeljárás van folyamatban” típusú választ adott, önmagában ez a válasz adatvédelmi szempontból nem kifogásolható, ha a kormányhivatal ezt az információt ténylegesen a saját nyilvántartásaiból tudja, akkor ez megfelelő válasz. Kivételként megint megjelölném azonban a kislétszámú hivatal esetét, ahol ha egy adott speciális szakterületen (pl. hatósági állatorvosként) egy személy dolgozik, akkor a nulla válasz is hordozhat személyre vonatkozó információt.
A határidő be nem tartásával kapcsolatban tiszta, világos a helyzet: a 2026. szeptember 14-én 14:50-kor beérkezett adatigénylésnél – ha aznap ténylegesen megérkezett a címzetthez – az Infotv. 29. § (1) alapján a főszabály szerinti 15 napos határidő szeptember 29-én jár le. Az adatkezelőnek a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb 15 napon belül kell teljesítenie az igényt. A határidő legfeljebb további 15 nappal hosszabbítható meg, ha az igény jelentős terjedelmű, nagyszámú adatra vonatkozik, vagy az alaptevékenységhez szükséges munkaerő aránytalan igénybevétele miatt ez szükséges, de erről az igénylőt az első 15 napon belül tájékoztatni kell. Ezért a határidőben nem válaszoló (és hosszabbításról sem értesítő) hat kormányhivatal az Infotv. 29. § szerinti kötelezettségeit szegte meg, mellyel kapcsolatban a NAIH tehet különféle lépéseket bejelentés esetén, továbbá az Infotv. 31. § (1) alapján bírósághoz tudok fordulni a teljesítési határidő eredménytelen eltelte esetén (is), a perben az adatkezelőnek kell bizonyítania a megtagadás jogszerűségét.
A járási hivatalokkal kapcsolatos aggályaim (mely részleteiben egy következő tanulmány témáját képezi majd) az olyan típusú válaszadással, hogy „Tudomásunk van arról, hogy Ön 2026. szeptember 14-én a kormányhivatalt megkereste, és a kormányhivatal válaszában foglaltakra tekintettel nálunk sincs ilyen személy” felveti azt a kérdést, hogy milyen jogalapon és milyen célból jutott el a járási hivatalhoz az az információ, hogy korábban a kormányhivatalt is megkerestem? A közérdekű adatigénylő személyes adatait az Infotv. 28. § (2) szerint csak az igény teljesítéséhez, illetve a törvényben meghatározott egyes célokhoz szükséges mértékben lehet kezelni. Ha tehát a kormányhivatal a járási hivatalnak továbbította az adatigénylésem tényét, a nevem, az e-mail címem, az általam feltett konkrét kérdést, akkor ennek az adatátadásnak a jogalapját és célját külön nevesíteni kell. Előfordulhat persze, hogy ugyanazt a belső nyilvántartást használják, hogy a kormányhivatal általános tájékoztatást adott a járási hivataloknak, hogy ugyanabból a HR nyilvántartásból dolgoztak, de 30 év közigazgatási tapasztalata azt mondatja velem, hogy mindig a legegyszerűbb megoldás a legéletszerűbb, tehát valóban továbbították az adatigénylésemet egy-az-egyben. A megoldás ugyanakkor jóval egyszerűbb mint gondolnánk, és szakmai ismereteim hiányosságához tapad, ugyanakkor a későbbiekben egy konkrét jogszabállyal adok választ arra, hogy miért tudhat a járás a kormányhivatalhoz küldött megkeresésemről – jogszerűen. Az adat személyes jellegét tehát nem az adja, hogy nevesítik-e azt a személyt, aki büntetőeljárás hatálya alatt áll, mert adott egyediesített munkakörnyezetben az is azonosításra adhat alkalmat, ha a válasz csak egy számadat, a GDPR 26. preambulumbekezdése ezt kifejezetten az azonosításra ésszerűen felhasználható valamennyi eszköz alapján ítéli meg. A helyi sajtóban korábban megjelent, „a hatósági állatorvos ellen büntetőeljárás indult” típusú cikkek esetén a puszta létszámadat mint válasz már nem statisztika, hanem egy nyilvánosan megjelent információ hivatalos megerősítése.
Négy kormányhivatal válaszolta azt, hogy „nincs tudomásuk olyan személyről”, tehát egyértelműen a feltett kérdésre válaszoltak, HVKH viszont válaszában azt írta, hogy „a közszolgálati alapnyilvántartás nem tartalmaz ilyen adatot, ezért nem kezel büntetőeljárásra vonatkozó adatot”, de ez logikailag nem jelenti egyébként azt, hogy nincs ilyen személy a kormányhivatalban, csak azt, hogy lehetséges ilyen személyről való tudomásbírás de más forrásból. A büntetőeljárással érintett személy bejelentése vagy annak elmaradása – bár nem adatvédelmi kérdés – de nagyon érdekes abból a szempontból, hogy „természetesen” itt sem egységes a joggyakorlat. BKVKH, BéVKH és BFKH válasza szerint „a” büntetőeljárás azonnali felmentéssel jár, BaVKH, HBVKH, VaVKH, ZVKH és CSCSVKH válasza már árnyaltabb: csak bizonyos büntetőeljárások esetén van automatikus felmentés, tehát bizonyos bűncselekmények esetén nagyon helyesen, hiszen a Kit. 82. § (2)–(3) nem minden folyamatban lévő büntetőeljáráshoz köt azonnali felmentést. BFKH, BéVKH, GYMSVKH és ZVKH állomány alatt a járási hivatalokkal együtt érti az állományt, míg a többi csak a kormányhivatal állományának vonatkozásában válaszolt (GYMSVKH megfogalmazása szerint pl.: „kormányhivatali dolgozóról – ide értve a Kormányhivatal járási hivatalainak munkatársait is”) vagy BaVKH szerint („a főispán által közvetlenül vezetett szervezeti egységei, valamint járási hivatalai vonatkozásában”) de ZVKH is együtt kezeli a kormányhivatalt és a járási hivatalokat. Ez azért félrevezető, mert a 2026. szeptember 21-i adatkérésnél éppen az lett volna a cél, hogy az egyes kisebb szervezeti egységek saját állományára vonatkozó információ a birtokomba kerüljön – ami visszavezet a kislétszámú hivatal és a helyi sajtó továbbá egyéb rendelkezésre álló nyilvános információk azonosításmegkönnyítő problematikájához.
A különböző válaszoknak megítélésem szerint egy megindított vizsgálati vagy hatósági eljárásban NAIH előtt eltérő adatvédelmi kockázati besorolása lesz. A kormányhivatalok többsége nem „nullát” állított, hanem azt, hogy nincs tudomása ilyen személyről, ez jogilag azért lényeges, mert nem ugyanazt jelenti, mint hogy ilyen személy nincs. HVKH válasza („nem kezel ilyen adatot”) nem feltétlenül bizonyítja, hogy nincs olyan személy, akiről a munkáltató más módon egyébként tudomást szerezhetett. A pozitív válaszok (VeVKH és CSCSVKH esetében) adatvédelmi megítélése nem választható el az érintettek közvetett azonosíthatóságától. Közérdekű adat csak olyan adat lehet, amely nem esik a személyes adat fogalma alá (Infotv. 3. § 5.). Ha a válasz személyes adat, akkor az adatigénylés erre az adatra nem irányulhat. A kivétel a közérdekből nyilvános adat, de büntetőeljárásra vonatkozó adat nem ilyen. Személyes adat minden olyan adat, amely azonosított vagy azonosítható személlyel kapcsolatba hozható. A GDPR (26) preambulumbekezdése szerint az azonosíthatóságnál minden olyan eszközt figyelembe kell venni, amelyet bárki észszerűen felhasználhat. A C‑582/14. sz. Breyer-ügy szerint ide tartozik a harmadik félnél lévő, jogszerűen megszerezhető kiegészítő információ is. Bűnügyi személyes adat az Infotv. szerint a büntetőeljárásra jogosult szerveknél keletkezett, érintetthez köthető adat. A munkáltatónál lévő ilyen információ inkább a GDPR 10. cikke alá esik (bűncselekményekre vonatkozó adat). Ilyet csak hatósági felügyelet mellett, vagy uniós vagy tagállami jogszabály felhatalmazása alapján lehet kezelni. Az EUB ezt tágan értelmezi, lásd a C‑439/19. sz. Latvijas Republikas Saeima-ügyet. Az általam mindenhol bűnügyi személyes adatként definiált fogalom pontos megnevezése tehát „büntetőeljárásra vonatkozó személyes adat”. A puszta létszám tehát nem eleve bűnügyi személyes adat. Anonim statisztika, és így közérdekű adat, amíg senki sem köthető hozzá. Akkor válik személyes, sőt bűnügyi jellegű adattá, ha egy konkrét emberre vonatkoztatható. A döntő kérdés tehát nem az, hogy mi a kérdés tárgya, hanem hogy mekkora egységre vonatkozik a szám, és mi az ismert háttér. A járási hivatal nem önálló szerv, hanem a vármegyei kormányhivatal szervezeti egysége a vonatkozó jogszabály szerint (568/2022. (XII. 23.) Korm. rendelet a fővárosi és vármegyei kormányhivatalokról, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról). Ezt én nem tudtam, a tanulmány írásakor szembesültem vele, ami természetesen szakmai hiba, de kellemetlenebb, hogy az eddig válaszadást teljesítő járási hivatalok jó része sem tudja magáról. Ennek témánk szempontjából fontos következménye, hogy az adatkezelő ugyanaz, és a kormányhivatal állományába a járási hivatalok munkatársai is beletartoznak. A kormányhivatalok jellemzően központilag kezelik az adatigényléseket (egyes megyékben), ezért a járási hivatal a központon keresztül értesülhet a korábbi adatkérésről, kivéve más megyéket, ahol minden egyes járási hivatal önállóan kezdte meg válaszadását számomra. Ráadásul az Infotv. 29. § (1a) bekezdése alapján az adatkezelő nem köteles teljesíteni ugyanannak az igénylőnek egy éven belüli, azonos adatkörre vonatkozó kérését, ha az adatok nem változtak. Ugyanakkor ha a járási hivatal csak a vármegyei választ ismétli, az a kislétszámú egységre konkrétan nem ad információt.
Húsz kormányhivatal, egyetlen kérdés és legalább négyféle válasz. A vizsgálat legfontosabb tanulsága nem az, hogy melyik hivatal adott „jó” választ, hanem az, hogy egy egyszerűnek tűnő kérdésre sincs egységes, szakmailag megalapozott gyakorlat. A létszámadat ugyanis önmagában sem nem tiltott, sem nem szabadon kiadható: a sorsa azon múlik, mekkora közösségre vonatkozik, és mit tud már róla a nyilvánosság. Ezt a mérlegelést az adatkezelő nem spórolhatja meg sem egy sablonos megtagadással, sem egy gépies számközléssel. Van azonban egy ennél is nyugtalanítóbb tanulság. Ha a sajtóból, az ügyészségi közleményekből és a feljelentésekből többet lehet tudni a hatósági állatorvosok ellen folyó eljárásokról, mint a munkáltatójuk nyilvántartásaiból, akkor a kérdés már nem adatvédelmi, hanem igazgatási: tudja-e az állam, kik járnak el a nevében? Az adatvédelem arra való, hogy megóvja az egyént a szükségtelen nyilvánosságtól, nem arra, hogy a munkáltató ne tudjon arról, amiről az egész vármegye vagy a járás beszél. A járási hivatalok válaszainak feldolgozása remélhetőleg közelebb visz ahhoz, hogy kiderüljön, hol szakad meg ez az információs lánc és milyen szakmai javaslatokat lehet tenni a „jó állam” koncepciójának gyakorlati megvalósítása felé.
Írta: Dr. Kajó Cecília