Gaál János kollegámmal közösen írt Birtokvédelmi Kézikönyvünk jónéhány jogterületet
hasonlít össze és határol el a birtokvédelmi jogterülettől, ennek a gyűjteménynek egy következő
darabja a nemrégiben egy szakmai napon elhangzott előadásom írásos összefoglalása. Az írás
végén meglepő módon arra a következtetésre kell jussunk közösen, hogy a „kamerás” jogesetek
személyiségi jog megközelítése kevesebb bizonyítást igényel a bíróság előtt, mint a „kamerázás”
jogszerűtlen adatkezelésként vagy birtokháborításként való felfogása a megfelelő hatóság illetve
jegyző előtt. Lássuk a részleteket!
I. A jogszabály megalkotásának indokai
Hat éve alkották meg a magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Mavétv.)
de megalkotásának indoka őszintén bevallva nem igazán érthető, nemcsak számomra, hanem az
időközben megjelent szakcikkek szerzői számára sem. A preambulumban újfajta kihívásokra utal a
jogalkotó és ezzel együtt arra az óhajra, hogy a joggyakorlatban már viszonylag kimunkált jogterület
megállapításai nyerjenek végre jogszabályi szintet, mégis a konkrét szakaszok tartalma részben
hiányos, részben pl. a jogkövetkezményeknél duplikálja a Ptk. jogkövetkezményeit, tehát első látásra
túl sokat a jogalkalmazónak nem ad.
A preambulumban foglaltak szerint „Az Alaptörvény hetedik módosításával kiegészített VI. cikkére és
az alapvető jogok korlátozhatóságának Alaptörvényben meghatározott általános kereteire, valamint az
Alkotmánybíróság gyakorlatára figyelemmel, az Országgyűlés a magánélethez való jog hatékony
biztosítása céljából, továbbá annak érdekében, hogy a jogalkalmazás figyelmét felhívja a
magánélethez való jogot érintő aktuális kihívásokra, egyben annak okán, hogy a jogvitákban
érvényesíthető legyen a magánélethez való jog fokozott védelme, a következő törvényt alkotja: (…)”.
Kétséges, hogy pusztán új (és a Ptk-ban foglalt fogalmaknak részben ellentmondó) definíciók
mennyiben segítik elő a hatékonyságot; a jogalkalmazás figyelmének felhívása az új kihívásokra
kimerül egyetlen mondatban, melynek lényege, hogy 2024-et írunk, tehát figyelni kell arra, hogy az
interneten ugyanúgy elkövethetők bűncselekmények és polgári jogi jogsértések mint a fizikai
világban; a magánélethez való jog fokozott védelmének érvényesíthetősége pedig felveti a
hatásvizsgálati összegzés fájó hiányát, pedig igazán jó lenne ha megalapozná azt a feltevést, mely
szerint az eddigi Ptk-ból ismert rendszer a fogalmaival, a jogkövetkezményeivel, az ismert
joggyakorlat fényében eddig nem védte kellőképpen a hivatkozott jogokat. Ez hatásvizsgálati jelentés
nélkül a puszta joggyakorlatot tekintve sincs nyilvánvalóan így, de ha így is van, új fogalmak
alkotásával és a Ptk-beli jogkövetkezmények Mavétv-beli duplikálásával kétséges, hogy kijavítható-e.
A részletes indokolás az 1-6. §-okhoz a következőképpen szól: „A magánélet átfogóbb védelmének
érdekében indokolt az egész jogrendszert átható célok és alapelvek rögzítése, melyek garantálják az
Alaptörvény VI. cikkében meghatározott (és kibővült) magánélethez való jog védelmét, és utalnak e
jog lényeges, külön törvényekben meghatározott elemeire. A törvényjavaslat garantálja, hogy a
magánszféra védelmét szolgáló alapvető szabályokat kizárólag törvény állapítja meg, rendelkezik
arról, hogy a magánélethez való jogot érintő jogszabályokat értelmezni az Alaptörvénnyel, valamint a
magánélet hatékonyabb védelme céljából e törvény rendelkezéseivel összhangban szükséges,
amellett hogy a részletes szabályokat külön törvények tartalmazzák.” Hatékonyságfokozás új
fogalmak alkotásával és duplikált jogkövetkezmény-listával?
Végül a 10. §-hoz fűzött indokolás a jogalkalmazónak nyújtott segítségnyújtást jelöli meg a példálózó
felsorolás indokaként: „A törvényjavaslat az otthon tiszteletben tartásához való jog tartalmát
részletezi, és a jogalkalmazást segítve rögzíti példálózó jelleggel e jog megsértésének fontosabb
eseteit. Kiemelendő, hogy e körben is érvényesül a törvény azon alapelve, miszerint a magánélethez
való jog lényege, hogy azt – külön törvényben meghatározott kivételekkel – az egyén akarata ellenére
mások ne sérthessék meg.”
II. Az otthon tiszteletben tartásához való jog
A Mavétv. birtokvédelmi jogalkalmazók figyelmét felkeltő szakasza így szól:
- § (1) Az állam jogi védelemben részesíti az otthon nyugalmát. Az otthon nyugalma biztosítja a
magán- és családi élet kibontakozását, továbbá a magánszféra szabad és teljes megélését. Ennek
tiszteletben tartása érdekében mindenkinek az otthonát mint magánéletének, családi életének színterét
fokozott védelem illeti meg.
(2) Az otthon tiszteletben tartásához való jog sérelmét jelenti különösen mások otthonába való
jogosulatlan behatolás, vagy egyéb sértő, zavaró, zaklató módon történő jogosulatlan beavatkozás.
(3) Akit az otthon tiszteletben tartásához való jogában megsértenek, a 12–13. § szerinti
jogkövetkezményeken kívül külön törvényben meghatározottak szerint egyéb, így különösen
birtokvédelmi, szomszédjogi, tulajdonvédelmi igényeket is érvényesíthet.
A definícióalkotáson túl az egyéb igényérvényesítési lehetőségekre való felhívás több szakcikk és a
saját véleményem szerint is nemcsak túlzóan paternalista (több más élethelyzetből illetve
jogszabályhelyből levezethető, hogy helye van az adott jogsérelem orvoslására nyitva álló eljárás
mellett birtokvédelmi igényérvényesítésnek, mégsem hívja fel a jogszabály azoknál az
élethelyzeteknél erre a figyelmet) továbbá dogmatikailag is hibás automatikus egyenlőségjelet tenni
személyiségi jogi jogsérelem és igényérvényesítés és birtoklást sértő jogi helyzetek és birtokvédelem
közé.
Az értékelendő magatartások a 10. §-ban foglaltak szerint a következőképpen alakulnak:
- jogosulatlan behatolás (a jogellenesség puszta fennállása elegendő, amikor engedély nélkül bekerült
valaki az otthon fizikai terébe)
-jogosulatlan beavatkozás (sértő, zaklató magatartás is szükséges, az otthon fizikai terén kívül, de az
otthonra kifejtett hatással).
A lakóközösségben élés nyilván feltételezi a folyamatos beavatkozásokat, melyek a tűrési kötelesség
körébe tartoznak, amint sértővé, zaklatóvá válnak, jogsértőek lesznek; a szomszédjogi
generálklauzulához képest itt nem feltétel a szükségtelen jelző, tehát elvileg egy szükséges zavarás
amely sértő és zaklató, kimerítheti az otthon tiszteletben tartásának megszegését (pl. építkezés-
karbantartás zajai).
Három alapvető kérdés merül fel a birtokvédelmi jogalkalmazóban akkor is ha nem egy parádés
polgári jogász mint jómagam: - az otthon tiszteletben tartásához való jog egyenlő-e a magánlakás megsértésével, vagyis a Ptk.
fogalomrendszere aggálytalanul és akadálytalanul megfeleltethető-e a Mavétv.
fogalomrendszerének mind a személyiségi anyajog mind a belőle leágazó részjogok
tekintetében? (a válasz: nem) - az otthon tiszteletben tartásához való jog sérelme egyenlő-e a birtoklás jogának sérelmével,
vagyis automatikusan egyenlőségjel tehető-e személyiségi jogi jogsérelem és
jogkövetkezménye és birtoklást érintő jogsérelem és birtokvédelem között? (a válasz: nem) - az otthon tiszteletben tartásához való jog sérelmének orvoslása automatikusan mindig
egyenlő-e a birtokvédelemre jogosultsággal is? (a válasz: nem)
Az otthon definíció nyilvánvalóan alapvetően befolyásolja az automatikus birtokvédelem
kizártságát: a munkahely, irodahelyiségek, üzlethelyiségek, vendéglátóipari egységek, pláza, piac,
szálloda, arbnb stb. vitán felül nem minősülnek otthonnak. Mi a helyzet a kizárólagos mellett az
osztott használattal? Az osztott használat bizonyítási nehézségeket vethet fel: ha a családi ház
földszintje üzlethelyiség vagy iroda, az emelet pedig a családi otthon, és ha a behatoló a földszinten
keresztül érkezik, akkor megvalósult-e az otthon tiszteletben tartásához való jog sérelme és tapadhat-e
hozzá az automatizmuson alapuló birtokvédelmi igényérvényesítés?
III. Jogkövetkezmények összevetése
Lássuk a már hivatkozott duplikált jogkövetkezmény-listát!
Vessük össze a duplikált jogkövetkezmény-listát a birtokvédelmi eszköztár két elemével!
Az abbahagyás és eltiltás személyiségi jogi jogkövetkezményei még csak-csak betudhatóak a
birtokvédelmi eszköztár zavarás megszüntetésére való kötelezés elemével, de az eredeti birtokállapot
helyreállítása egy teljesen önálló jogkövetkezmény a felsoroltakból. Nem vezet-e vajon akár jogalap
nélküli gazdagodáshoz, ha egy megítélt sérelemdíj vagy kártérítés mellett a bírósági ítélet mellett a
jegyző úgy dönt, hogy vissza a rajtvonalhoz: állítsa vissza az alperes az eredeti állapotot is? Ha nem is
jogalap nélküli gazdagodás, de nem igazságtalan és aránytalan-e a jogkövetkezménye ilyen típusú
párhuzamos alkalmazása? Egy később ismertetett ítélet szerint a bíróság a sérelemdíj megítélése
mellett a kamerarendszer leszerelésére is kötelezte az alperest, tehát ő maga nem értékelte
aránytalannak az ilyen típusú döntéshozatalt.
Az elmúlt hat évben a döntvénytárban 80 anonim ítéletet tettek közzé, melyben a Mavétv-re (többnyire
a Ptk. személyiségi jogi szabályaival együtt) hivatkozva döntést hoztak, melyből 38-ban (!) volt
kiolvasható birtokvédelmi-szomszédjogi háború mint előzményügy.
A sérelemdíjak összege két, tipikus birtokvédelmi kérelem tárgyát képező jogeset kapcsán az alábbiak
szerint alakult:
IV. Jogesetek
A Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.550/2023/9/II. számú döntésének rövid összegzése szerint egy
szomszédjogi háborúskodás után felszerelésre került három, hangrögzítésre is alkalmas ún.
dómkamera, a kereseti kérelemben foglaltak szerint a kamerák felszerelése óta felperesek nem tudják
nyugodtan, rendeltetésszerűen használni az ingatlant és annak kertjét, mert az alperes folyamatosan
megfigyelheti őket, rögzítheti mozgásukat, beszélgetéseiket, az egyik kamera felperes szobájának
ablakával szemben van, aki veszélyes sportot űz, számára rendkívül fontos, hogy mindig kipihent
legyen, de ebben gátolja a kamerák kihelyezése okozta feszültség. Az alperesi védekezés szerint a
kamerákat vagyonvédelmi célból szerelte fel, azok maszkolással vannak ellátva, így csak a felperesi
ingatlanra és kertre látnak rá, alperesnek pedig nem állt szándékában a felperesi ingatlan megfigyelése,
a kamerák hangrögzítő funkcióját soha nem kapcsolta be; a kamerákat egyébként alperes felesége
vásárolta és üzemelteti, alperes csak felszerelte azokat, ezért tévesen perlik őt. Az elsőfokú bíróság
kötelezte az alperest, hogy a három darab térfigyelő kamerát 15 napon belül szerelje le, 15 napon
belül fizessen meg az I-III. rendű felperesek részére személyenként 600.000 forintot és
egyetemlegesen 3.971.175 forint perköltséget, kötelezte az alperest 569.960 forint szakértői költség,
valamint 108.000 forint kereseti illeték megfizetésére is az állam javára, mert az Alaptörvény VI.
cikkének (1) bekezdése és a Ptk. 2:43. § b) pontja szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti a
magánélet, valamint a magánlakás megsértése; ezt megerősíti az Mvtv. 1. §-a és 10. § (1) és (2)
bekezdése. Az alperes perlése megfelelő volt: a Ptk. 4:37. § (1) bekezdése értelmében a kamerák a
házaspár közös tulajdonát képezik, ezért az esetleges jogsértésekért egyetemlegesen felelnek, a
hatóság eljárásban az alperes házastársa egyébként akként nyilatkozott, hogy ő és az alperes is
rendelkezik az üzemeltetéshez szükséges felhasználói jogosultságokkal. A bíróság a beszerzett
igazságügyi szakvélemény alapján megállapította: a kamerák képesek az emberek felismerésére,
utólag nem lehet megállapítani, hogy mikor, milyen maszkolást alkalmaztak, a hangrögzítéssel
kapcsolatos beállításokat sem naplózza a rendszer, kizárólag az alperes döntésén múlt, hogy miként
használja a kamerákat, a jogsértés lehetősége tehát fennáll.
A Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.420/2020/6. döntése megváltoztatta az elsőfokú döntést és marasztalta a
alperest. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem avatkozott be önkényesen a felperes
magánszférájába, kétségtelen, hogy az általa fölszerelt egyik kamera látószögébe beleesik a felperesi
lakóház egy része, látszik annak ablaka és a kertben lévő fák lombkoronájának a felső része, ez
azonban önmagában nem sérti a felperes magánéletéhez való jogát (puszta alkalmasság és a
rendszer rendelkezésre állása itt nem értékelendő és szankcionálandó tényhelyzet a bíróság szerint), az
alperes úgy nyilatkozott: nincs olyan felvétel, amelyen az látszik, hogy a felperes mit csinál az
udvarán. Az ítélőtábla a felperes fellebbezését nagyobb részben alaposnak találta: az elsőfokú bíróság
a tényállást teljes körűen feltárta, megfelelő terjedelmű és irányú bizonyítási eljárást folytatott le,
azonban az ítélőtábla az abból levont ténybeli és jogi következtetéseivel nem értett egyet. A
rendszer működésbe hozásának puszta döntési szabadsága (!) az alperes részéről az, amely
felperes sérelmét megalapozza. Az ítélkezési gyakorlat értelmében jogsértő az olyan területvédelmi
gyakorlat, amely – a kamera látószöge átnyúlásának figyelembevétele mellett – térben és emellett
potenciálisan időben is ellenőrizhetetlen megfigyeléssel gyakorol behatást a szomszédos ingatlanra
úgy, hogy emellett fennáll az ingatlant és az ott tartózkodók személyét is érintő képfelvétel
készítésének a lehetősége is. (Lásd a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.130/2015/5/I. számú határozatát,
valamint a BDT 2009.1963. és a BDT 2019.4000. szám alatt közzétett eseti döntéseket is.).
V. Összegzés
A „kamerás jogesetek” áttekintése alapján megállapítható, hogy a kamerák puszta léte és
alkalmassága a működésbe hozatalra (!) az otthon tiszteletben tartása jogának sérelmét jelentheti.
Álkamerák „puszta léte” esetén összevethető szomszédjogi perben a megfigyeltségérzet vs.
biztonságérzet. A „puszta léten” túl működő, rögzítő, tároló és továbbító rendszer esetén jogszerűtlen
adatkezelés valósul meg, mely adatvédelmi hatósági eljárásban kezelhető; illetve képmás és személyes
adat védelméhez fűződő személyiségi jog sérelmét jelentheti. A „szomszéd kamerákat szerelt fel,
azonnal vetessék le” típusú kérelmek tehát komoly elemzést igényelnek, és a rendszerek puszta
lététől a működés különböző fázisain keresztül felrajzolható idővonalon az egyes mozzanatok-
láncszemek a láncolatban eltérő eljárási megoldásokat igényelnek.
Ha a „kamerázást” a birtoklás sérelmének azonosítja a jogalkalmazó, akkor a jegyzői birtokvédelmi
eljárásban bizonyítandó elem a birtoklás (hatalom, fizikai kontroll) zavarása vagy az attól való
megfosztás (Birtokvédelmi kr. 2. § (2) „A kérelem tartalmazza (…) a jegyző döntésére irányuló
kifejezett kérelmet”, 7. § (1) d) kötelező elem hiányában elutasítás (hiánypótlás nélkül)). Adatvédelmi
hatósági eljárásban bizonyítandó elem a jogszerűtlen adatkezelés: Infotv. 60. § (5) e) „A kérelem
tartalmazza (…) a megjelölt jogsértés orvoslása iránti döntésre vonatkozó határozott kérelmet”, Ákr.
- § (1) a) kötelező elem hiánya esetén visszautasítás (hiánypótlás nélkül)). Birtokvédelmi és
adatvédelmi hatósági eljárásban tehát bizonyítékok nélkül gyakorlatilag automatikusan
borítékolható az el- illetve visszautasítás.
A kamerák puszta léte nem egyenlő sem a jegyző, sem a NAIH előtt azzal, hogy bizonyítottuk a
birtoklás sérelmét illetve a jogszerűtlen adatkezelést: abszurd módon tehát az összegzés alapján
alátámasztottak alapján egy közigazgatási eljárásban több bizonyítási feladata van az ügyfélnek,
mint bíróság előtt a vizsgálatunk tárgyát képező jogszabály 10. §-ában foglaltak megsértése ellen
fellépve. Ez talán a legfontosabb üzenet, amit mind a jogi képviselővel vagy anélkül fellépő ügyfelek
mind a birtokvédelmi jogalkalmazók számára írásom közvetíthet: Gaál János elhíresült mondása
szerint a jegyzői birtokvédelmi eljárásnak tulajdonítanak sokan kamillatea-hatást, vagyis hogy
gyorsan, hatékonyan megoldás mindenféle problémára. A „kamerás jogesetek” világában a bizonyítási
nehézségeket figyelembe véve abszurd módon úgy tűnik, hogy az otthon tiszteletben tartásához való
jog sérelme miatt indítható bírósági eljárás hatékonyabb kamillateának minősülhet mint a jegyzői út.
Források:
https://orac.hu/Birtokvedelmi_kezikonyv
https://datapandur.hu/2022/04/07/dr-kajo-cecilia-kameraz-a-szomszed-adatvedelem-vagy-
birtokvedelem/
https://jap.sze.hu/images/lapszámok/2021/3/JAP_2021_3_keseru_barna_arnold.pdf
https://orac.hu/A_maganelethez_valo_jog_maganjogi_ertelmezese_es_hatarteruletei
(A szerző Dr. Kajó Cecília LL.M.)