Túlélőkalauz bejelentőknek

Egy visszaélést bejelenteni, azaz használni a „spion vonalat” sohasem egyszerű döntés. Nem számíthatunk arra, hogy környezetünk örömujjongásba tör ki látva bátorságunkat, és ráadásul bármennyire is elszántak vagyunk, nem biztos, hogy azt a gyümölcsöt hozza meg az akarásunk, amelyre számítunk. Az is kiszámíthatatlan, hogy a bejelentett személy főnökei hogyan fognak reagálni – örülnek, hogy végre fény derül egy visszaélés vagy éppen fordítva, eddig is szemet hunytak felette és ezután sem kívánnak semmit sem csinálni.

A történelem már számtalanszor bebizonyította, a bejelentő a bejelentésével élete egyik legnagyobb és legkockázatosabb vállalkozásának első lépését tette meg, a végállomás helye és az elérés időpontja is homályba vész.

Ha elszánjunk magunkat egy visszaélés bejelentésére, mire érdemes odafigyelnünk a túlélésünk érdekében?

1. Mielőtt bejelentést kívánunk tenni, nézzünk utána, hogy amit be szeretnénk jelenteni, annak a cselekménynek a bejelentőjére vonatkozik-e a jogszabály által biztosított védelem. Azt, hogy mire vonatkozik a védelem, a vonatkozó jogszabály (Panasztv.) 17. §-ában találjuk meg:

17. § E Fejezet [II. fejezet] rendelkezéseit az 1. melléklet szerinti európai uniós jogi aktus végrehajtására vagy az annak való megfelelés érdekében kiadott jogszabály vagy az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó, 1. melléklet szerinti kötelező jogi aktusa hatálya alá tartozó esetekben csak akkor kell alkalmazni, ha az 1. melléklet szerinti európai uniós jogi aktus végrehajtására vagy az annak való megfelelés érdekében kiadott jogszabály vagy az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó, 1. melléklet szerinti kötelező jogi aktusa egyes visszaélések, jogsértések bejelentésére, az ezeket bejelentők védelmére vonatkozóan eltérő szabályokat nem állapít meg.

E Fejezet rendelkezéseit, ha az 1. melléklet szerinti európai uniós jogi aktus végrehajtására vagy az annak való megfelelés érdekében kiadott jogszabály vagy az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó, 1. melléklet szerinti kötelező jogi aktusa egyes visszaélések, jogsértések bejelentésére, az ezeket bejelentők védelmére vonatkozóan eltérő szabályokat nem állapít meg.

Ha nem értjük a 17.§ szövegét, kérjük szakember segítségét. Ez nagyon fontos, mert adott esetben elképzelhető, hogy nem illet meg minket a visszaélés-bejelentés által garantált védelem.

Nagyon fontos kiegészítés (lásd Panasztv. 28.§), hogy amennyiben a foglalkoztató a munkavállalóira a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 9. § (2) bekezdésében meghatározott feltételekkel a közérdeket vagy nyomós magánérdeket védő magatartási szabályokat állapít meg, ezek megsértését is bejelenthetjük a belső visszaélés-bejelentési rendszerben. Ezeket a magatartási szabályokat a munkáltató elnevezheti etikai kódexnek vagy éppen vállalati kézikönyvnek, de az előírásokat tartalmazhatják olyan belső szabályzatok is, mint például az információbiztonságra, vagy a munkára képes állapot ellenőrzésére vonatkozó szabályzat.

• Mielőtt bejelentést kívánunk tenni gondoljuk át, mi a valódi célunk. Ha az, hogy ez majd híressé tesz minket, inkább bele se vágjunk. Mérjük fel a szakmai életünket és a privát szféránkat, valamint a családunkat érő lehetséges kockázatokat és úgy határozzuk meg, mit és hogyan akarunk elérni.

• Készüljünk fel:
  • építsük fel stratégiánkat, gondolkodjunk előre.
  • olvassuk át újra a munkaszerződésünket és a munkaköri leírásunkat, milyen kötelezettségeink vannak a munkáltatónk felé. Ezen kívül jó, ha tisztában vagyunk az összes olyan belső szabályzattal, amely releváns lehet a bejelentésünkkel kapcsolatban. Ilyen lehet például a munkáltatónk visszaélés-bejelentéssel, illetve az információbiztonsággal kapcsolatos szabályzata. Ez utóbbi különösen a munkavállalók ellenőrzésének lehetőségei miatt érdekes számunkra – készüljünk fel rá, hogy munkavállalóként hogyan figyelhetnek meg bennünket.
  • tartsunk őszinte önvizsgálatot, nekünk milyen csontvázunk van a szekrényünkben és milyen kihatással lehet az ránk, ha ez kidől. Nem lepődhetünk meg, ha a bejelentésünk megtétele után ezt valaki előássa és felhasználja ellenünk.
  • gyűjtsünk bizonyítékokat állításaink megalapozására annak érdekében, hogy a későbbiekben ne tűnjünk olyan személynek, aki csak alaptalanul vádaskodik. Ezeket a bizonyítékokat helyezzük biztonságba, de eredeti iratot még véletlenül se „lopjunk el”. Kellő körültekintéssel járjunk el, ha üzleti és egyéb titkok felfedését is szükségesnek tartjuk, e tárgyban kérjük ki szakember véleményét, nehogy a végén mi kerüljünk a vádlottak padjára.
  • legyünk barátságos és kedvelhető személyiségek, ne szerezzünk be felesleges ellenségeket, lesz bőven gondunk-bajunk nélkülük is. Különösen hasznos segítséget kaphatunk a támogató munkakörökben dolgozóktól és azoktól, akik minden folyósói pletykát ismernek és a szervezetünk számos részlegében megfordulnak.
  • óvatosan teszteljük a munkahelyi környezetünket, vajon hogyan reagálnának a bejelentésünkre. A visszaélések eleve megmérgezhetik egy adott szervezet életét, a visszaélések eltusolása pedig csak tovább ront a helyzeten. Azonban azt is tudomásul kell vennünk, hogy munkatársainknak is van bőven félnivalójuk, nem akarják „feleslegesen” kockáztatni a megélhetésüket és otthon sem akarnak bajba keveredni.
  • keressünk szövetségeseket. Nem feltétlen kell magányos hősként megélnünk az elkövetkező történéseket, hiszen másoknak is szúrhatja a szemét az, ami szembe megy az erkölcsi érzékünkkel.
  • beszéljük meg szándékunkat mindazokkal, akiket érinthet a visszaéléssel kapcsolatos bejelentésünk. Ha csak módunk van rá, vonjuk be a döntésünkbe a családtagjainkat is, hiszen a bejelentésünk őket is kellemetlen helyzetbe hozhatja, ahogy a bejelentést követő esetleges megtorlásnak is áldozatai lehetnek. Nem véletlen, hogy a visszaélés bejelentők védelmére vonatkozó jogszabály nemcsak a bejelentőt, hanem a hozzátartozóit is védeni rendeli.
  • keressünk olyan szakembert (szakszervezeti képviselőt, ügyvédet, adatvédelmi tisztviselőt stb.) aki adott esetben tanácsokkal tud szolgálni, mit és hogyan tegyünk. Legyünk tisztában a jogainkkal és ügyeljünk arra, hogy mindvégig jogszerűek maradjanak a tetteink és még véletlenül se rontsuk a tárgyalási pozíciónkat feleslegesen.

• Jól fontoljuk meg, hogy vállaljuk-e a nevünket vagy névtelenek kívánunk maradni. Mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai is:
  • ha névtelenek maradunk, kevésbé kell tartanunk az esetleges megtorlástól, azonban bármikor kiderülhet, valójában kik vagyunk.
  • névtelen bejelentőként továbbra is belülről szemlélhetjük az eseményeket, így szükség esetén további bizonyítékokat gyűjthetünk.
  • ha névtelen bejelentőként kezdeményeztük az eljárást, még bármikor dönthetünk úgy, hogy előbújunk.
  • előfordulhat azonban, hogy szinte lehetetlen névtelennek maradnunk, mert csak nagyon kevés személy rendelkezhet azzal az információval, amire alapozzuk a bejelentésünket, miközben számíthatunk arra, hogy a bejelentett személy mindent megmozgat majd annak érdekében hogy megtudja, ki „árulta el”.
  • ha nevünket adjuk a bejelentéshez, ez jelentősen befolyásolhatja további szakmai és magánéletünket is.

Döntésünkhöz tartsuk magunkat és erre kérjük meg a szövetségeseinket is. Különösen a sajtó képviselői esetén legyünk óvatosak, anonim visszaélés bejelentés esetén még véletlenül se fedjék fel a kilétünket csak azért, mert az több kattintást eredményezhet.

• Körültekintően válasszuk meg, hogyan kívánjuk bejelenteni a visszaélést, szóban, írásban, elektronikusan vagy hagyományos levélben:
• ha nem adjuk a nevünket a bejelentéshez, abban az esetben keressük olyan kommunikációs csatornát, amely nem buktat le egyből minket és mindvégig ügyeljünk arra, hogy az álcánkat megtartsuk.
• használjunk olyan eljárásokat, amelyek segítenek megőrizni anonimitásunkat, például TOR böngésző, VPN, csak erre a célra használt e-mail fiók stb.
• a bejelentéshez csatolt dokumentumokból is távolítsuk el mindazokat az adatokat, amelyek ránk utalhatnak.
• a bejelentés során határozottan kérjük a névtelenségünket, illetve személyes adataink titkos kezelését.
• amennyiben a bejelentővonalat (például telefonos forródrótot, e-mail címet) harmadik személy (szervezet) üzemelteti, a bejelentésünket fogadónak külön hívjuk fel a figyelmét a személyes adataink kezelésének módjára.
• még véletlenül se használjunk olyan kommunikációs csatornát, amely a bejelentendő személy szervezetének tulajdonában van (levelező rendszer, telefonvonal stb.)
• tiszteljük mások idejét, ne legyünk szószátyárak és lehetőleg mindig koncentráljunk a lényegre még akkor is, ha nagyon fel vagyunk háborodva.
• tisztában kell lennünk azzal, hogy a névtelenül tett bejelentést a szervezet nem köteles kivizsgálni, illetve ha további információra lenne szüksége a tisztázáshoz, azt nem tudja tőlünk megszerezni.

• Ha elszántuk magunkat az első lépésre, ne habozzunk és ne rettenjük meg, hanem kötelezzük el magunkat a döntésünk mellett és menjünk végig azon az úton, amelyen elindultunk. Elhallgattatásunk sokkal nagyobb kár okozhat a társadalomnak mint az, hogy kiállunk az elveink mellett, a megtorlással fenyegetők pedig nem fogják leállítani magukat csak azért mert úgy látják, sikeresen elhallgattattak minket. Sőt, minden egyes személy elrettentésével tovább nő a hatalmuk mind nekik, mind az általunk bejelentett személynek. Ha csak egy módunk van, ne adjuk fel a harcunkat mindaddig, amíg az igazságra teljesen fény nem derül.

• Tartsuk be a fokozatosság elvét, azaz lehetőleg a jogszabály által meghatározott bejelentési sorrendet kövessük a stratégiánk megvalósítása során. Amennyiben lehetséges, akkor először belső, ha pedig nem jutunk eredményre, akkor külső bejelentési csatornát használjunk és ha egyik sem válik be, akkor forduljunk a sajtó nyilvánosságához vagy a szociális médiához.

Vannak azonban olyan esetek is, amikor megalapozottan feltételezhetjük, hogy az első két módszer eleve kudarcra van ítélve, mivel az általunk bejelenteni kívánt ügyben az elkövető együttműködik az illetékes hatóságok illetékes személyeivel – a döntésünket azonban minden esetben meg kell tudnunk indokolni annak érdekében, hogy megillessen minket a bejelentő személynek járó védelem.

• A bejelentés általában nem egy egyszeri, egyirányú cselekedet, hanem folyamatos párbeszédet igénylő folyamat:
  • legyünk elérhetőek, például rendszeres időközönként nézzük meg az e-mail fiókunkat, kaptunk-e bármilyen visszajelzést vagy megkeresést a bejelentésünkkel kapcsolatban.
  • ha további bizonyítékot kérnek tőlünk, járjunk el óvatosan azok beszerzése során. Ha úgy érezzük, a további kérés valójában a lebuktatásunkat vagy a „csőbe húzásunkat” szolgálja, nem biztos, hogy tévedünk.
  • vezessünk naplót, kivel mikor miről beszéltünk, kinek milyen dokumentumokat adtunk át.

• Munkavállalóként a bejelentésünk vizsgálata alatt mindvégig tegyük a dolgunkat és még véletlenül se adjunk alapot az elbocsátásunkra. Jelentősen rontja a pozíciónkat, ha a munkáltatónk slendrián, megbízhatatlan, lógós alkalmazottként tud minket beállítani úgy, hogy ezt még alá is támasztjuk viselkedésünkkel. Készüljünk fel arra, hogy
  • a főnökünk a kákán is csomót fog keresni, ugráltathat, felesleges munkát végeztethet velünk és minden tettünkbe beleköt annak érdekében, hogy bizonyítsa alkalmatlanságunkat,
  • „jobb” esetben csak lefagyhat a karrierünk, rosszabb esetben ténylegesen is elszigetelhetnek minket a kollégáinktól. Átszervezésre hivatkozva könnyen a „világ végén” találhatjuk magunkat, legyen az a pincében egy dohos iroda vagy egy eldugott vidéki telephely.
  • rossz hírünket kelthetik biztatva a többieket arra, hogy kezeljenek minket pestisesként, illetve szakmánkban is „fekete listára” kerülhetünk.

Ne keseredjünk el és ne adjuk fel végleg a harcunkat csak azért mert látjuk, hogyan mismásolja el a szervezet a bejelentést követő vizsgálatot, hogyan mosdatják az elkövetőt és hogyan mos kéz kezet. A visszaélések történelmében volt már rá példa, hogy a bejelentés komolyan vételével és következetes kivizsgálásával, illetve az elkövető megbüntetésével komoly anyagi veszteséget előzött meg volna az adott szervezet, azonban nem tettek semmit sem. A jogszerűtlen cselekedetek hópihéje lavinává erősödhet és komoly csapást mérhet mind a szervezetre, mind azok vezetőire.

1. Mindvégig támaszkodjunk a szövetségeseinkre, legyenek azok családtagjaink, munkatársaink, elszánt ügyvédek, oknyomozó újságírók vagy éppen a hatóság lelkiismeretes és jogkövető képviselői. Keressünk olyan civil szervezeteket, amelyek erkölcsi és szakmai támogatást tudnak nyújtani harcunkhoz. A szélmalomharcot vívó magányos keresztes lovagok bukásra vannak ítélve, mi sem fogjuk tudni egyszemélyben megváltani a világot.

Hazánkban a visszaélés bejelentésre, illetve a bejelentők védelmére a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény vonatkozik.

dr. Albert Ágota LL.M adatbiztonsági és adatvédelmi szakjogász